Európában (és világszerte) a kis- és családi gazdálkodók adják az élelmiszertermelés nagy részét, tevékenységük kulcsfontosságú a fenntartható gazdálkodás elérésében. A vidéki vállalkozók azonban nem képesek eredményesen működni a gondos és célzott támogatás és megfelelő szaktanácsadás nélkül, amiben döntő szerepet játszik a vidéki szaktanácsadási szolgáltatások minőségének javítása a modern kihívások hatékony kezelése érdekében. A sikeres gazdálkodási gyakorlathoz, az innovatív technológiák átvételéhez, a piaci és adminisztratív kihívások teljesítéséhez a kis családi gazdaságok esetében a szaktanácsadási hálózatok jelentős feladatot töltenek be.
Az Európai Unió mezőgazdasági szaktanácsadási szolgáltatásainak fő jogszabályi kerete a közös agrárpolitika végrehajtásához és különösen a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos szabályokhoz kapcsolódik.
A 2003-as KAP-reform bevezette a kölcsönös megfeleltetési mechanizmust, amely közvetlen kifizetéseket biztosít a mezőgazdasági termelők számára az alapvető környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági, állat- és növény-egészségügyi és állatjóléti előírások betartásáért, valamint a jó mezőgazdasági és környezeti állapotú földterületek megőrzéséért. A Tanács 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK rendelete szól a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról, a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról és a rendeletek módosításáról. A rendelet megállapítja, hogy annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelőknek segítséget nyújtsanak a modern, magas színvonalú mezőgazdaság követelményeinek való megfeleléshez, a tagállamoknak átfogó rendszert kell létrehozniuk, amely szaktanácsadást nyújt a gazdaságoknak. A mezőgazdasági szaktanácsadási rendszernek segítenie kell a mezőgazdasági termelőket abban, hogy jobban megismerjék a környezetre, az élelmiszerbiztonságra, az állategészségügyre és az állatjólétre vonatkozó és a mezőgazdasági üzemen belüli folyamatokat, anélkül, összefüggésben az említett előírások betartására vonatkozó kötelezettségükkel és felelősségükkel.
E mechanizmus bevezetése azt eredményezte, hogy a tagállamok kötelesek voltak létrehozni a mezőgazdasági szaktanácsadási rendszerekett, amely segítettek a gazdálkodóknak jobban megérteni és betartani az uniós környezetvédelmi, humán- és állategészségügyi, állatjóléti és állatjóléti előírásokat. Ebben az összefüggésben a nemzeti hatóságoknak kötelességük volt biztosítani a szaktanácsadási szolgáltatást a mezőgazdasági termelők részére, adott esetben bizonyos prioritási kritériumok alkalmazásával. A mezőgazdasági szaktanácsadási rendszer a teljes szervezetre és azokra a különböző állami és/vagy magánszereplőkre terjed ki, akik a tagállam mezőgazdasági termelői számára gazdaságirányítási szolgáltatásokat nyújtanak (lásd a tanácsi rendelet 12. cikkét).
A nemzeti mezőgazdasági szaktanácsadási rendszer megléte garantálja, hogy minden mezőgazdasági termelő tanácsot kérhet és kaphat, legalább a környezetvédelem, a közegészségügy, az állat- és növényegészségügy, az állatjólét és a jó mezőgazdasági és ökológiai állapot terén a kölcsönös megfeleltetés alapvető követelményei tekintetében. A szaktanácsadó értékeli a mezőgazdasági termelő konkrét helyzetét, és megfelelő tanácsokat ad.
A jogszabály tehát kötelezővé teszi minden tagállam számára, hogy nemzeti mezőgazdasági szaktanácsadási rendszert hozzon létre és működtessen. Az azonban, hogy ezt a hálózatot hogyan alakítják és miként működtetik, országonként nagyban különbözhet.
2009-ben a fenti rendelet helyébe a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 73/2009/EK rendelet módosításáról szóló új tanácsi rendelet lépett. E rendelet értelmében átfogó mezőgazdasági szaktanácsadási rendszert kell létrehozni, amely megfelel a modern és magas színvonalú mezőgazdaság követelményeinek.
Az uniós mezőgazdasági támogatási rendszer végrehajtását közvetlenül érintő legújabb jogszabályok a következők: a mezőgazdasági termelők részére nyújtott támogatásokról szóló, .../.../EU rendelet. 1306/2013/EU rendelet a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és nyomon követéséről. A rendeletnek az Art. 12-14. cikke értelmében a tagállamok kötelesek a kedvezményezettek számára mezőgazdasági szaktanácsadó rendszert létrehozni a földművelés és a mezőgazdasági üzemek irányítása terén. Ugyanakkor az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1305/2013/EU rendelet az Art. 15. cikke meghatározza a támogatott tanácsadási rendszer kereteit, a kedvezményezettek körét, a tanácsadók képzéseit, valamint a tanácsadási szolgáltatások területeit.
1305/2013/EU rendelet 15. cikk (kivonat)
Tanácsadási szolgáltatások, gazdaságirányítási és a gazdaságok támogatásával kapcsolatos szolgáltatások
1. Az ezen intézkedés keretében nyújtott támogatás céljai a következők:
(a) segítsék a mezőgazdasági termelőket, az e rendeletben meghatározott fiatal mezőgazdasági termelőket, az erdőbirtokosokat, az egyéb földhasználókat és a vidéki területeken működő kkv-kat abban, hogy gazdaságuk, vállalkozásuk és/vagy beruházásuk gazdasági és környezeti teljesítményének, valamint éghajlatbarát jellegének és ellenálló képességének javítása érdekében tanácsadási szolgáltatásokat vehessenek igénybe;
(b) előmozdítsák a gazdaságirányítási, a gazdaságok támogatásával kapcsolatos és a mezőgazdasági, valamint az erdészeti tanácsadó szolgálatok létrehozását, beleértve az 1306/2013/EU rendelet 12-14. cikkében említett mezőgazdasági szaktanácsadási rendszert is;
(c) előmozdítsák a szaktanácsadók képzését.
2. (2) Az (1) bekezdés a) és c) pontja szerinti támogatás kedvezményezettje a tanácsadás vagy képzés nyújtója. (3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti támogatást a gazdaságirányítási, a gazdaságok támogatásával kapcsolatos, a mezőgazdasági vagy erdészeti tanácsadó szolgálat létrehozására kiválasztott hatóság vagy szerv kapja.
3. A tanácsadásra kiválasztott hatóságoknak vagy szerveknek megfelelő erőforrásokkal kell rendelkezniük, rendszeresen képzett tanácsadók és szakképzett személyzet, valamint szaktanácsadási munkatapasztalat és megbízhatóság formájában azon területek tekintetében, amelyeken tanácsot adnak. Az ezen intézkedés szerinti kedvezményezetteket pályázati felhívás útján kell kiválasztani. A kiválasztási eljárást a közbeszerzési jogszabályok szabályozzák, és az állami és magánszervezetek számára egyaránt nyitva áll. A kiválasztási eljárásnak objektívnek kell lennie, és ki kell zárnia az összeférhetetlenséggel érintett jelölteket.
A 15. cikkben felsorolt lehetséges szaktanácsadási szolgáltatási területeit a RAMONES projekt 1. szellemi térmékének egyik fő bemeneti információjaként fogjuk felhasználni.
Itt ismét ki kell emelnünk, hogy a 15. cikk szerinti szaktanácsadási képzések a nemzeti képesítési és akkreditációs programokhoz kapcsolódnak - nagyrészt formálisak, központiak és statikusak -, amelyeket a RAMONES precíziós tanulási program kiindulópontként figyelembe vehet, azonban projektünk célja, hogy sokkal tovább menjen a terepszintig, felhasználva a monitoring rendszer adatait és az ügyfelek visszajelzéseit a nyomon követés, értékelés, személyre szabott célzott precíziós tanulás és tanúsítás érdekében.
A másik fontos hatása annak, hogy a RAMONES projekt végrehajtása idején uniós szintű tanácsadói támogatási rendszerrel rendelkezünk, az, hogy ez minden egyes tagállamtól (beleértve a projektpartnereket is) hasonló nyilvántartási és jelentéstételi mechanizmusokat követel meg a támogatott szolgáltatásnyújtással kapcsolatban, ami segít a projektben is a közös eljárások kialakításában és egymás jobb megértésében. (A tagországok önállóan is kialakíthatják saját rendszerüket nemzeti sajátosságokkal, de az általános szabályok hasonlóak.)